Peter az oka. Legalábbis a Peter-elv, melyet Dr. Laurence J. Peter kanadai oktatáskutató dolgozott ki a ‘60-as években.

De miről is szól ez az elmélet?

Vegyünk egy tehetséges munkavállalót, nevezzük Peternek. Peter mivel ügyes és jól végzi a feladatát egyre feljebb és feljebb kerül a céges ranglétrán, mivel minden pozícióban felülmúlja az elvárásokat. Egy ideális munkahelyen pedig ezért ugye előléptetés jár. Ez ugye egész ideálisnak tűnik, azonban van egy hátulütője: addig addig menetel Peterünk, amíg karrierje végén egy olyan poszton nem találja magát, aminek már nem alkalmas a betöltésére. És mivel itt már nem teljesít jól, nem is megy előre, hanem örökkre ott ragad. Így aztán végül mindenki olyan munkát végez, amiben nem jó, és amihez nem ért. Így aztán nem csak Peter, de az összes vezető alkalmatlan a feladatára - vagyis tök hülye.

A Peter-elv

A Peter-elméletről szóló könyv 1969-ben jelent meg és vagy 20 évig bestseller lett. Magyarul “Peter-elv, avagy miért fordulnak mindig rosszra a dolgok?” címen adták ki 1989-ben. Raymond Hull írta meg ilyen formában az elméletet.

A vicc az, hogy Peter és Hull is viccnek szánta, ami érezhető a könyvvé és a korabeli magazinokban megjelentetett részletek stílusán is. De hiába vicces, annyira logikus, hogy többeket elgondolkodtatott.

Rengeteg esetet írtak le, amik a hierarchikus szervezetek hibás működésére mutattak rá, ráadásul olyan rendszerszintű hibákra, amik a mai napig velünk vannak. A Peter-elvre sok nagy cégnél 50 év alatt nem született megoldás. Rengeteg esetet írtak aztán le, melyek egyes hierarchikus szervezetek hibás működésére mutattak rá, ráadásul olyan rendszerszintű hibákra, melyek, a mai napig megnehezítik az életet. A Peter-elvre sok nagy cégnél tulajdonképpen 50 év alatt nem született megoldás.

Az alapvető probléma az, hogy nem feltétlenül veszik tudomásul azt, hogy vezetőnek lenni egy külön szakma és nem azon múlik, hogy valaki jó-e az eredeti tevékenységében. Például egy zseniális sebészből közel sem biztos, hogy jó kórházigazgató lesz és egy sikeres értékesítő sem biztos, hogy mondjuk középvezetőként is tündökölni fog.

A megoldást erre az anomáliára valahol ott érdemes keresni, hogy a vezetők kiválasztásánál a vezetői képességek meglétén, ne pedig a szakmai múlton legyen a hangsúly.

Csapatépítő és főnök a szabadulószobákban

A szabadulószobák kedvelt helyszínei a csapatépítésnek és nem véletlenül. Belülről játék közben és kívülről játékmesterként is érdekes megfigyelni, hogyan alakul csapatokban a feladatmegosztás. Azoknál, akik sikeresen teljesítik a feladatokat, szinte mindig lesz egy vezető, aki koordinálja a csapat tevékenységét. Ezt javasoljuk is játékosainknak, hogy találják meg azt a személyt, aki leginkább alkalmas erre. 

Mivel a szabadulószobák olyan kihívások elé állítják a játékosokat, melyekkel korábban nemigen találkoztak, és nem a megszokott környezetben végzik megszokott feladataikat, az itt spontán megválasztott vezető sokkal inkább az a személy lesz, akinek megvannak ehhez a képességei, nem az aki valamilyen szakmának a mestere. Persze előfordul, hogy van átfedés a kettő között, de nem törvényszerű. Ezért lehet, hogy a legközelebbi szabadulószobás csapatépítésnél érdemes figyelni, hogy ki lesz a főnök, és a jövőben pedig megfontolni őt is, amikor előléptetésekre kerül a sor.