1938 október 30-án este Amerika egy pillanat alatt elfelejtette a vacsorát, a vasárnapi nyugalmat, meg úgy általában a józan észt. A Columbia Broadcasting System, ismertebb nevén CBS rádió épp egy zenés műsort sugárzott, mikor hirtelen megszakították az adást egy „rendkívüli hírekkel” jelentkező közleménnyel: idegen űrhajók landoltak New Jersey-ben. Igen, földönkívüliek. Igen, a Földön. Igen, épp most.

És igen, egész Amerika bekajálta.

Na de hogy történhetett ez?

A rendező, aki túl jól rendezett

Welles akkor még csak 23 éves volt, de már jól ismert figura a színházi és rádiós világban. A Mercury Theatre nevű társulatával akkoriban heti rádiódrámákat készített, klasszikus irodalmi műveket adaptáltak a fülnek. Október 30-ra H. G. Wells sci-fi regényét, a Világok harcát szemelték ki. Ez az a sztori, amiben marslakók szállnak le a Földre, és szép sorban elkezdenek mindent elpusztítani, amit az emberiség addig felépített. Nem kicsit ijesztő, még úgy sem, hogy 1898-ban írták.

Orson Welles viszont csavart rajta egyet. Úgy döntött, a történetet élő híradónak álcázva adják elő. A korabeli rádióhallgatók úgy kapcsolódtak be az adásba, mint ma egy élő tévéadásba: a megszokott big band zene szólt, majd hirtelen egy „sürgős közlemény” következett. A „riporter” zavart hangon jelentkezett egy farmról, ahol egy furcsa, fémes henger csapódott be. Nem tudni, honnan jött. Majd jött a következő híradás: a tárgy kinyílt. Valami mászott ki belőle. Nem ember volt.

Ezután beindult a káosz. A rádióban minden egyes megszólalás tökéletesen életszerű volt. Pánikoló tudósok, katonai szakértők, terepen lévő riporterek – mindenki szerepben maradt. És a hallgatók többsége nem vette észre, hogy ez fikció. Egy rádiódráma. Színészekkel. Forgatókönyvvel. Marslakókkal.

Pánik a kanapék között

Bár a történészek a mai napig vitatják, hogy mekkora volt a tényleges pánik, az biztos, hogy sokan tényleg elhitték, hogy megtörtént az invázió. Néhányan csomagolni kezdtek, mások a pincébe menekültek, volt, aki azonnal paphoz rohant gyónni, mert ha már úgyis jön a világvége, legalább tiszta lappal menne. Volt, ahol az utcán tömegek gyűltek össze, és várták az „idegeneket”. Mások telefonálni próbáltak a rendőrségre, vagy egyenesen a Fehér Házba. A vonalak természetesen túlterheltek lettek – ami csak tovább erősítette az emberekben, hogy valami tényleg baj van.

És mindeközben Orson Welles és társulata a stúdióban mit sem sejtve játszották tovább a műsort.

Amikor az adás végén végre bemondták, hogy ez csak egy adaptáció volt, a Világok harca rádiójátéka, a felháborodás azonnal beindult.  A sajtó sem finomkodott: volt, aki szerint Welles felelőtlen, más szerint zseniális. A rádióállomás másnapig gyakorlatilag dühös hallgatói hívásokkal volt elárasztva. Halloween előestéjén Amerika úgy megijedt, mint még soha – és ehhez elég volt egy jól időzített hangjáték.