Nem is olyan régen nyitottuk meg Múmia szabadulószobánkat, ahol a piramisok titkait kell kifürkészni. Inspirációért persze nem kellett messzire menni, hiszen a valóságban is rengeteg titkot rejtenek a piramisok.

A piramisok, melyeket az ókori egyiptomiak építettek, mindmáig különlegesek maradtak. Bár az évezredek során sokan megpróbálkoztak az építmények titkainak megfejtésével, az emberek újra és újra rácsodálkoznak arra a technikára és mérnöki alaposságra, mellyel az egyiptomiak létrehozták műveiket. Az épületek rengeteg értékes információt rejtenek az ókori egyiptomiak életéről, kultúrájáról, tudományáról és művészetéről.

Az egyiptomi piramisok közül az első, és a legismertebb,  a Gízai piramis, melyet Kheopsz nevű fáraó építtetett. A Gízai piramis már nagyjából 5000 éves, ennek ellenére rendkívül jó állapotban van. Az építmény több mint 2,5 millió kőtömbből áll, melyek között hatalmas mennyiségű márvány található. 

Kik építették?

Sokáig úgy gondolták, hogy a piramisokat rabszolgákkal építették. Különösen kedvelt volt ez a nézet a maxista történelemfelfogásban, ami szerette az emberiség történetét elnyomókra és elnyomottakra egyszerűsíteni. Azóta azonban több olyan sírhelyet találtak, melyben építőmunkások vannak eltemetve, olyan méltósággal, melyben rabszolgákat biztos nem részesítettek. Így mára az a nézet az elfogadott, hogy a piramisokon szabad emberek dolgoztak, akik számára ez a munka megtiszteltetés volt.

Mark Lehnernek, a Chicagói Egyetem régészének volt egy kísérlete, amellyel megpróbálta kiszámolni az építés időtartamát. Egy munkacsoport, 12 munkás napi 8-9 köbméter sziklát termelt ki. A csoport 312 500 munkanap alatt fejezte volna be a 2,5 millió köbméter kitermelését, ez 965 évet jelent. Ha gyorsabban akarunk végezni, több ember kell: 160 munkacsoport, vagyis 1920 ember hat év alatt kibányászhatta a szükséges mennyiséget. Ahhoz, hogy húsz év alatt felépüljön a piramis, 1212 kőfejtő, 1360 kőszállító és 680 kőrakó emberre van szükség. Ennyi munkaerő egy valamirevaló  fáraónak simán a rendelkezésére állhatott.

Hogy mozgatták a köveket?

Bár a táj merőben más volt akkoriban és nem homoksivatag feküdt a piramisok körül, a hatalmas kőtömböket messziről és fáradtságos munkával kellett az építkezés helyszínére szállítani. A kőtömböket fatörzseken görgették és az épületet körülvevő homokrámpán húzták fel a helyére. Újabb kutatások szerint a homokot meg is nedvesítették ezzel is csökkentve a súrlódást. Az elkészült alkotások még a mainál is impozánsabbak voltak, mert a külsejüket márvány borította a csúcsukon pedig aranyozott lemez volt - ám ezeket élelmes emberek elhordták a történelem során.

Milyen csapdák voltak a piramisokban?

A piramisok rejtélyei számos filmet inspiráltak, ahol az alkotók látványos csapdákkal zsúfolták tele a síremlékeket. Ha nem is a kalandfilmeket vesszük alapul, voltak bizonyos elemek, amik megnehezítették a behatolók dolgát. Igyekeztek több útvonalat is építeni, amelyekben könnyen el lehetett tévedni, voltak, amelyek sehova sem vezettek. Helyenként pedig szándékosan annyi törmeléket hagytak, hogy azon nem lehetett megfelelő eszközök nélkül túljutni. Talán az egyes piramisokban talált vasérc por szolgálhatott védelmi célokat: ha ez nagy mennyiségben kerül a szervezetbe, akkor hasfájást, hányást és egyes szélsőséges esetekben szív-, és májkárosodást okozhat. Némelyik fáraó abban bízott, hogy egy átok is megvédi majd végső nyughelyét, ám ebben a többség valószínűleg már akkor sem igazán hitt. A gyakorlatban ezek a megoldások nem nagyon működtek, sok piramist már az ókorban is kifosztottak.

Vannak-e kincsek a piramisokban?

Valószínűleg voltak. Azonban a régészetileg feltárt piramisok döntő többségét üresen találták, így csak találgatni lehet, mi lehetett bennük eredetileg. Mindenesetre sokáig szokás volt értéktárgyakat temetni a halottak mellé, így a piramisokban is bőven akadhatott ilyen, ám már rég nem ott kell keresni.