Egy ókori falképen 172 ember húz egy szánt, rajta egy nagyjából 60 tonnás szoborral, a szán előtt valaki vizet önt a homokra. A jelenet Dzsehutihotep sírjából való, és jóval a gízai piramisok után, a tizenkettedik dinasztia idején készült. Mégis ez a kép adja az egyik legjobb támpontot ahhoz a kérdéshez, amely minden egyiptomi piramis láttán felmerül: hogyan mozgattak ekkora köveket olyan emberek, akiknek sem csigájuk, sem vasszerszámuk nem volt, kereket pedig a szállításhoz nem használtak?

Kik építették az egyiptomi piramisokat?
A gízai Nagy Piramist Hufu (görög nevén Kheopsz) fáraó építtette. Az egyiptomi piramisok sora azonban Dzsószer szakkarai lépcsős piramisával kezdődött, amelyet Imhotep tervezett időszámításunk előtt 2670 körül, eredetileg 62,5 méter magasra.
A Nagy Piramis közel 4600 éves, és a kormeghatározást radiokarbonos mérések is alátámasztják. Az ELTE Természettudományi Karának hallgatói lapjában, a TTK-s Nyúzban megjelent írás szerint a mészégetéskor apró faszéndarabok kerültek a habarcsba, és ezeknek a kora mérhető.
A régészeti leletek szerint a piramisokat képzett munkások építették, akik fizetségért vagy adóként teljesített közmunkában dolgoztak (az utóbbit a szakirodalom corvée néven ismeri). A rabszolga-elképzelés Hérodotosztól, az időszámításunk előtti ötödik században élt görög történetírótól ered.
A piramisok közelében 1990-ben előkerültek a munkások temetői, 2010-ben az egyiptomi hatóságok újabb munkássírokról is beszámoltak, amelyek a királyi piramisok mellett épültek. Zahi Hawass egyiptomi régész szerint rabszolgák ilyen helyet nem kaphattak volna. A csontvázakon a nehéz fizikai munka nyomai, sőt építkezési balesetekre utaló sérülések is látszanak, vagyis valóban az építők nyugszanak itt.
A munkások a közelben, egy saját településen laktak. A Heit el-Ghurab néven ismert munkásvárost Mark Lehnernek, az Ancient Egypt Research Associates (AERA) igazgatójának csapata tárta fel. Az ásatás rézműhelyt, egy „kórháznak” nevezett épületet és konyhákat is a felszínre hozott, ahol kenyér, marhahús és hal készült. Egy becslés szerint a munkások naponta közel 2 tonna húst, vagyis 11 marhát és 37 juhot vagy kecskét fogyasztottak el.
Lehner kísérlettel is felmérte, mennyi ember és idő kell egy kisebb piramishoz. A NOVA amerikai ismeretterjesztő tévéműsor felkérésére 1992-ben Roger Hopkins kőfaragóval együtt felépített egy 6 méter magas, 9 méter széles piramist 186 kőből, amelyek átlagosan 2,2 tonnásak voltak. A köveket 12 kőfejtő munkás 22 nap alatt faragta ki, a helyükre 44 ember rakta fel őket.
Hogyan mozgatták a köveket?
Kheopsz piramisa a becslések szerint mintegy 2,3 millió kőtömbből áll, az össztömege nagyjából 6 millió tonna. A mag többnyire helyben fejtett gízai mészkő. A sima, fehér burkolathoz a Nílus túlpartjáról, Turából hoztak finom mészkövet, a Királykamra gránittömbjei pedig, köztük 25-80 tonnás darabok, a több mint 800 kilométerre fekvő Asszuánból érkeztek. A fejtés eszközeiről egy 2017-ben feltárt, Kheopsz korabeli kőfejtő árulkodik, ahol arzénes rézvésők, fakalapácsok és kötelek kerültek elő.
A turai mészkő útjáról ritka, első kézből származó beszámoló maradt ránk. Pierre Tallet francia csapata 2013-ban a Vörös-tenger partján, Wadi al-Dzsarfban rátalált Merer felügyelő naplójára. A lapjai Kheopsz uralkodásának 26. és 27. évéből származnak, és ezek a legrégebbi ismert szöveges papiruszok. Merer csapata hajón vitte a fehér mészkövet Gízába, a napló kifejezésével Ahet-Hufuba, azaz „Hufu horizontjába”, valószínűleg a Nagy Piramis burkolatához.
A hajók azért juthattak közel a fennsíkhoz, mert arra vezetett a Nílus egyik, azóta kiszáradt ága, az úgynevezett Ahramat-ág, amelynek 64 kilométer hosszú medrét egy 2024 májusában megjelent tanulmány térképezte fel.
A szárazföldön a szán vette át a szerepet. Itt válik fontossá Dzsehutihotep falképének vizet öntő alakja. Az Amszterdami Egyetem kutatói Daniel Bonn vezetésével 2014-ben kísérlettel mutatták ki, hogy a megfelelően nedvesített homokon akár feleakkora erő is elég a szán húzásához.
Voltak-e csapdák a piramisokban?
A kalandfilmek sírkamráiban nyilak röpködnek, és leszakad a mennyezet. A gízai piramisok védelme ennél egyszerűbb volt, és súlyos gránittömbökre épült. Kheopsz piramisában a felszálló folyosót három gránit dugókő zárta el, ezeket a Nagy Galériából csúsztatták le, a Királykamra előtti előkamrában pedig három gránit tolólapot engedtek le köteleken. Menkauré (Mükerinosz) piramisában ugyanígy három tolólap zárta a folyosót.
A sírrablókat mindez nem tartotta vissza. Kheopsz sírjában az előkamra tervezési hibáját kihasználva jutottak tovább, később a tolólapokat is összetörték. Aki ma Gízába utazik, és a Nagy Piramis belsejét is megnézi, maga is egy rablóalagúton jut be. A hagyomány az alagutat al-Mamún kalifa embereinek tulajdonítja időszámításunk szerint 820 körül, sok kutató azonban régebbinek, az ókori fosztogatók munkájának tartja.
Átkokról is sokat hallani, és Gízában valóban előkerült egy átokszöveg, csak éppen a munkástemetőben, egy Petety nevű kézműves sírján. Zahi Hawass 2004-ben tette közzé. Kheopsz piramisából azért nem ismerünk ilyet, mert a kamrák falán nincs sem díszítés, sem hivatalos felirat; a fáraó nevét csak a munkacsapatok graffitijei őrzik.
Mi lett a piramisok kincseivel?
Ami kincs a piramisokban volt, azt rég elvitték. A legnagyobb piramist, Kheopszét, feltehetően már az első átmeneti korban, vagyis még az ókorban kifosztották. Hafré (Khefrén) sírkamrájába Giovanni Belzoni 1818 márciusában jutott be, és csak egy nyitott szarkofágot talált, mellette a törött fedelével.
Mükerinosz bazaltszarkofágja kalandosabb utat járt be. Howard Vyse és John Perring 1837-ben bukkantak rá, de a Beatrice nevű hajó, amely Angliába vitte volna, 1838-ban viharban elsüllyedt, a szarkofággal együtt.
Kincset a csúcson sem kell keresni, bármennyire él is a köztudatban az aranyozott hegyű piramis képe: a Nagy Piramis csúcsköve, a piramidion, már az ókorban elveszett. Az anyagát nem ismerjük, de mivel a negyedik dinasztiából ismert piramidionok kőből készültek, a kutatók mészkőre, gránitra vagy bazaltra gyanakszanak.
Mi maradt rejtély ma is?
A legnagyobb nyitott kérdés az, hogyan kerültek fel a kövek a magasba. Az egyiptológusok többsége a rámpát tartja a legvalószínűbbnek, emelőkkel kiegészítve. Az egyetlen nagy, egyenes rámpa elméletét elvetik. A cikcakkos, a spirális (ezt Lehner vetette fel) és a belső rámpa elmélete vitatott, Jean-Pierre Houdin francia építész belső rámpáját például nem sikerült igazolni.
Közben új leletek is előkerülnek. A francia IFAO régészeti intézet és a Liverpooli Egyetem kutatói 2018-ban Hatnubban, egy alabástrom-kőfejtőben 4500 éves rámparendszert találtak, Kheopsz nevét viselő feliratokkal. A középső rámpát két lépcső és oszloplyukak kísérték, a szánokat 20 százaléknál meredekebb lejtőn húzták fel rajta. A kutatók szerint a piramisépítésnél is használhattak hasonlót, de ez nem bizonyított.
Az sem dőlt el, hányan dolgoztak egyszerre. Egy építésszervezési tanulmány, amelyben Mark Lehner is részt vett, átlagosan 14 567, a munka csúcsán 40 000 főt becsül, a Múlt-kor összeállítása viszont állandó létszámként mintegy 4000, egyes szakaszokban 20-25 ezer munkással számol. A becslések között akár tízszeres a különbség, attól függően, ki mit számol bele.
Egyiptomi titkok szabadulószobában
Régészeti leletek vizsgálata közben hirtelen egy piramis belsejében találjátok magatokat, és a titkos kijárathoz csak a rég elfeledett kincsek segítségével juttok el. Így indul a játék a Múmia nevű szobánkban. A debreceni szobáink közül ez a legkönnyebb. Annak is jó választás, aki most próbálná ki először a szabadulószobát.
Gyakori kérdések
Hány piramis van Egyiptomban?
Egyiptomban több mint 130 piramist tartanak nyilván. Közülük a legnagyobb Kheopsz gízai piramisa, a Nagy Piramis.
Hol volt a munkások városa?
A Heit el-Ghurab néven ismert munkásváros nagyjából 400 méterre délre feküdt a Szfinxtől, a piramisegyüttest övező nagy kőfalon kívül. A régészek közös hálóhelyeket, pékségeket és sörfőzdéket is feltártak benne.
Hány kamra van a Nagy Piramisban?
A Nagy Piramisban három kamra van. A legalsót a piramis alatti sziklába vájták, de befejezetlen maradt. Fölötte van az úgynevezett Királynékamra, legfelül pedig a Királykamra, ahol ma is ott áll a gránit szarkofág.
Hol láthatók a piramisépítés írásos emlékei?
Merer naplójának egyes részei a kairói Egyiptomi Múzeumban láthatók, amely nem azonos a gízai Nagy Egyiptomi Múzeummal. Látogatás előtt érdemes utánanézni, hogy a papiruszok éppen ki vannak-e állítva.


