Cikksorozatunkban a világtörténelem leghatékonyabb csapatait mutatjuk be és igyekszünk ellesni azokat a titkokat, melyeket a csapatmunkáról taníthatnak nekünk.

Még aki nem szereti a kosárlabdát, az is biztosan hallott Michael Jordanről és fergeteges csapatáról, a Chicago Bullsól, aki a 90-es években dominálta az NBA-t.

A csapat kétszer nyert zsinórban három bajnokságot, ebből is a második triplázásban résztvevő csapat, vagy akár azt is mondhatnánk, dinasztia volt az, ami rekordokat döntögetett a megnyert mérkőzések számában.

Nem elég a sztár a csapatba

Ugyan Michael Jordan még ebből a csapatból is toronymagasan kiemelkedett, a Bulls mégsem volt addig sikeres, amíg nem találták meg neki a megfelelő társakat. Scotty Pippen lett mögötte a második és a kettejük közti szinte telepatikus kapcsolat lett a csapat játékának alapja. Pippen valószínűleg alanyi jogon is kiemelkedő játékos lett volna, de azzal, hogy elfogadta a másodhegedűs szerepet Jordan mögött, saját játékán túlmutatóan is többet tett a csapat sikeréért.

Bár vezető szerepét sosem vonta senki kétségbe Jordan játéka is sokat változott az évek folyamán. Hatalma sztárként robbant be az NBA-be elsősorban látványos egyéni játékának köszönhetően. Azonban amíg csak az óriási zsákolásokon, szemkápráztató megoldásokon volt a hangsúly, csapatszinten nem tudtak sikert felmutatni. Két egymást kötető elődöntőben is legyőzte őket a Detroit Pistons, akiknek nemes egyszerűséggel az volt a taktikájuk, hogy ott ütötték Jordant, ahogy érték - ezzel semlegesítve a Bulls leghatékonyabb és majdhogynem egyetlen fegyverét. A sikerek onnantól kezdve érkeztek, hogy vezető szerepe mellett Jordan is átalakította és alárendelte játékát a csapaténak. A bajnok Jordan kétszer is lepasszolta a döntő utolsó dobását csapattársának: olyan megmozdulás ez, amit korábban nem tett volna meg, és nem is lett úgy bajnok.

Jordan és Pippen mellett meg kell említeni a csapatból Rodman nevét is, aki lemondott a káték leglátványosabb elemeiről és a pontszerzésről is, hogy kőkemény védekezésben segítse a csapatát és a lepattanók koronázatlan királya legyen. E nagy hármas, és a hatalmas egók mellett igazi csapatjátékosok alkották a Bullst, akik pontosan tudták feladataikat és többnyire szürke szerepüket, melyből csak alkalmanként léptek ki a rivaldafénybe.

A Bulls, mint csapat sikerét az egó és az alázat különösen ritka elegye jelentette, amiben nagy szerepe volt Phil Jacksonnak, a legendás edzőnek, aki különös figyelmet fordított játékosainak személyiségére és, a korban szokatlan módon, alkalmazta a pszichológiát is a csapategység kialakításában.

Ahogy a kosárlabda pályán, úgy a szabadulószobákban is fontos, hogy ki-ki megtalálja a helyét a csapatban elfogadja a neki szánt szerepet, ezért is ajánlott teambuildingre, ha egy ütőképes csapatot akarunk magunk mellett tudni.