Csíkszentmihályi Mihály munkásságáról már sokat írtunk ebben a blogban, most viszont egy szomorú hír kapcsán kell megemlékezni róla. A tudós 87 éves korában, október 20-án elhunyt.

A magyar származású professzor 1934-ben született az akkor Olaszországhoz tartozó Fiumében. A család innen Velencébe, majd Rómába költözött, Csíkszentmihályi pedig később a Chicagói Egyetemre ment pszichológiát tanulni.

Álma az élet teljes megértése volt. Munkájában közben pedig egy érdekes területet fedezett fel: megfigyelte, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot. Ugyanezt - a később flow-ként definiált érzést - kereste más területeken és közben tudományos igénnyel publikált a témakörben.

Kutatásai hozzásegítették az egyetem professzori székéhez, de az áttörés még sokáig váratott magára. Csíkszentmihályi majdnem 60 éves volt, amikor a siker utolérte, és munkásságát méltóképpen elismerték. 1990-ben jelent meg a folw-ról írt könyve, melynek köszönhetően lassan, de biztosan hatalmas népszerűségre tett szert.

Az élet értelmét kereste és a flow-élményt találta

Csíkszentmihályi először 1975-ben írta le tudományos pontossággal a flow-élményt. Csíkszentmihályi Mihály szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől.

Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, hogy hogyan használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, azt ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget. Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, mi az élet értelme.

Munkássága sokakat inspirált, nélküle valószínűleg szabadulószobák sem lennének, legalábbis nem a ma ismert formájukban. Hiszen az első szabadulószobát, a Paraparkot, létrehozó Gyurkovics Attila is sokat merített belőle.