A legtöbb irodában már ettől is izzadni kezd a HR-es, pedig pont ez az, ami igazán működhet. Egy szabadulószobás csapatépítő nemcsak játék, hanem tükör is: megmutatja, ki hogyan működik nyomás alatt, ki kire hallgat és hogyan áll össze egy valódi, ütőképes csapat.

Van az a pillanat, amikor a munkahelyi csapat nem működik úgy, ahogy kellene. Kicsit döcög a kommunikáció, lassan születnek meg a döntések, és mindenki csak húzza maga után a saját részét. Ismerős? Ilyenkor jön a „csapatépítő” mint mágikus megoldás – de vajon tényleg az lesz?

A válasz attól függ, mit csináltok. A klasszikus „kvíz est + pizza” kombó nem sokat mozdít a csapatszellemen, ahogy a kötelező paintball vagy a csoportos főzőverseny sem mindenkinél nyerő. Ha viszont bezártok egy csapatot egy szobába, adtok nekik egy órát, egy rakás logikai feladatot és egyetlen kijáratot – ott már történni fog valami.

csapatépítő szabadulószoba

Miért jó csapatépítő a szabadulószoba?

A szabadulószobák az elmúlt évtizedben váltak népszerű szórakozássá, de céges körökben ma már egyre gyakrabban használják csapatépítő eszközként is. Nem véletlenül: itt nincs előre leosztott szerep, nincs főnök-beosztott hierarchia, és nincs olyan, hogy „ma inkább csak nézném”. Mindenki részt vesz, mert részt kell vennie – különben nem juttok ki.

A szabadulószobák csapatépítőként három dolgot csinálnak nagyon jól:

  • Kikényszerítik az együttműködést. Ha nem kommunikáltok, ha nem osztjátok meg egymással az információkat, nem haladtok. Egyszerű.

  • Felszínre hozzák a rejtett erősségeket. Lehet, hogy a legcsendesebb kolléga az, aki egy váratlan pillanatban összerakja a kirakós utolsó darabját – szó szerint és átvitt értelemben is.

  • Közös sikerélményt adnak. Egy sikeres kijutás után máshogy néztek egymásra. És egy kicsit máshogy is dolgoztok majd együtt másnap az irodában.

Nincs két egyforma csapat, és nincs két egyforma szoba sem

A jó szabadulószoba nem csak arról szól, hogy nyitva van egy lakat, vagy találtok egy kulcsot. Egy jól megtervezett pálya egy történetet mesél el, ahol ti vagytok a főszereplők. Lehet, hogy egy titkos laborban próbáltok megállítani egy vírust. Lehet, hogy egy börtönből kell kiszöknötök. Vagy épp egy ősi sírkamra titkát kell megfejtenetek.

A különböző tematikájú szobák más-más típusú csapatdinamikát hoznak elő. Egy feszültséggel teli, időre menő pálya erősíti a gyors döntéshozást. Egy rejtélyekkel teli szoba a türelmet és a megfigyelést díjazza. Egy sötétebb, pszichothrilleres pálya pedig azt, hogy mennyire bíztok egymásban, ha valami tényleg kiszámíthatatlan történik.

A lényeg: nincs jó vagy rossz csapat – csak olyan, amelyik még nem próbálta, milyen, amikor tényleg együtt kell gondolkodni.

Mire derül fény egy szabadulószobás csapatépítőn?

Egyetlen óra elég lehet ahhoz, hogy teljesen máshogy kezdjetek el nézni egymásra. Olyan dolgok kerülhetnek felszínre, amelyek az irodában évek alatt sem. Itt senki nem bújhat el egy meeting meghívója mögé, nincs „ma nem szólok hozzá” nap. A szabadulószobában kiderül, ki az, aki ösztönösen átveszi a vezetést, és az is, hogy ezt mennyire jól vagy rosszul teszi. Néha az is látszik, ki az, aki szeret irányítani – de nem hallgat másokra.

Előkerülnek azok is, akik a hétköznapokban csendesebbek, háttérbe húzódnak, de egy-egy kulcspillanatban villámgyorsan és pontosan hoznak döntést. Ilyenkor gyakran döbben rá a csapat, hogy mennyi kiaknázatlan potenciál van valakiben. Ugyanígy megmutatkozik az is, ha valaki hajlamos másokat félbeszakítani, vagy ha nem veszi észre, hogy másnak is lehet jó ötlete. Egy feszített helyzet sokkal gyorsabban és erősebben hozza elő ezeket a dinamikákat.

Az is szépen kirajzolódik, hogy mennyire vagytok képesek alkalmazkodni. Egy elakadás után hogyan reagáltok? Újraterveztek? Vagy beleragadtok ugyanabba a gondolatmenetbe? És talán az egyik legfontosabb kérdés: hogy kezelitek a stresszt? Egyesek ilyenkor elcsendesednek, mások túlpörögnek – de ha jól figyeltek, hamar kiderül, ki hogyan tud ebben a közegben működni.

A szabadulószoba tehát nemcsak játéktér, hanem teszthelyzet is – olyan, ahol a megszokott szerepeken kívül is láthatjátok egymást. És ez sokszor többet mond el egy csapatról, mint bármelyik hétfő reggeli státuszmeeting.

A szabadulószoba, mint soft skill tréning

Amikor azt mondják, „soft skill tréning”, sokaknak rögtön beugrik a vetítővászon, a flipchart meg a sablonos helyzetgyakorlatok. A szabadulószoba viszont ennek pont az ellentéte. Itt nem tanulod a csapatmunkát – hanem csinálod. Nem beszéltek róla, hogyan kell jól kommunikálni – hanem azonnal kiderül, hogy megy-e. Minden, amit egy tréningen tanítani próbálnak, itt valós időben, éles helyzetben zajlik le.

A kommunikáció például nem papíron történik, hanem úgy, hogy az egyik játékos lát egy kódot, a másik kezében ott a kulcs hozzá, és a harmadiknak eszébe jut, hol kell felhasználni. Ha nem beszéltek egymással világosan, egy perc alatt megáll a játék. A problémamegoldás szintén nem elmélet: ténylegesen ki kell találni, mit jelent egy jel, hogyan kapcsolódik egy másik tárgyhoz, és mit lehet vele kezdeni.

A konfliktuskezelés is élesben zajlik: ha valaki túl dominánsan nyomja a saját ötletét, a többiek vagy leállítják, vagy hagyják, hogy elússzon az értékes idő. Itt nincs facilitátor, aki közbelép – a csapat maga kezeli, vagy nem. És amikor vezetésről beszélünk, itt nem a beosztás dönt. Az vezet, akire hallgatnak. Aki képes átlátni a helyzetet, és mozgósítani a többieket. Ez lehet a gyakornok vagy a HR-es is – a szerepek pillanatok alatt átalakulnak.

Ezért is ennyire hasznos egy szabadulószobás csapatépítő: mert nem elmagyarázza az együttműködést, hanem megteremti. Olyan élményt ad, amiből mindenki tanul, és ami után már nem kell külön indok, miért működjetek jobban együtt. Egyszerűen csak működni fog.

Tippek, ha először szervezel szabadulószobás csapatépítőt

Ha még nem volt dolgod szabadulószobával, vagy most először szerveznél ilyet a csapatnak, van néhány dolog, amire érdemes előre gondolni – nem bonyolult, de sokat számít a végeredményben.

Az első ilyen a létszám. Egy szobába általában 2–6 fő fér be kényelmesen, és ez nem véletlen. Ha ennél többen vagytok, érdemes több csoportra osztani a társaságot. Nemcsak azért, mert fizikailag is szűkösebb lenne, hanem mert ha túl sok ember van egy helyen, könnyen elveszik a figyelem, és néhányan kimaradnak a játékból. Egy kisebb csapatban viszont mindenki aktívan részt tud venni, és jobban érvényesülnek az egyéni hozzájárulások is.

A következő szempont a szoba nehézségi szintje. Ha kezdő csapattal vágtok bele, nem érdemes rögtön a legösszetettebb, legstresszesebb pályát választani. Az első élmény legyen élvezetes – ne az, hogy mindenki a homlokát vakarja 45 percig, aztán frusztráltan kijön. A sikerélmény fontos, és ha jól sül el, utána jöhetnek a komolyabb kihívások is.

A tematika is lényeges kérdés. A szabadulószobák nagyon különböző hangulatokat tudnak hozni – van, ami inkább kalandos vagy humoros, mások viszont sötétebb, horrorisztikusabb világot teremtenek. Itt nem árt ismerni a csapat dinamikáját. Ha tudod, hogy valaki nem bírja a bezártságot vagy a para helyzeteket, akkor ne egy elmegyógyintézetes pályával kezdjétek. Inkább válassz olyat, ami beleillik a csapat stílusába, és mindenki komfortosan tud benne játszani.

És végül, amit sokan kihagynak, pedig érdemes megtenni: a játék utáni beszélgetés. Nem kell tréninget tartani belőle, de jó ötlet leülni egy kávé vagy sör mellett, és megbeszélni, ki mit tapasztalt. Melyik feladat volt a kedvenc, mi volt nehéz, ki mit tanult a többiekről? Ezek a beszélgetések nemcsak lezárják az élményt, hanem el is mélyítik azt – és gyakran itt derül ki, hogy valójában mennyi mindent vittetek magatokkal a szobából.